4.rész

Zayn szemszöge 

Ott ült az öccse mellet és lassan folytak le az arcán a könnyek . Az öccse épp aludt . Így legalább ki tudom egy kicsit osztani hogy hagyjon már minket békén főképp Liamat .
- Szia – köszönt alig hallhatóan
-Szia – köszöntem neki de az én hangom dühöt sugárzott
-Mit szeretnél –kedvesen kérdezte. Ezt a kétszínű libát mindenkinek csak nyalizik és mindenkit kiakar használni . Szegény Liamet már elkezdte puhítani mivel ő a legkedvesebb mind annyiunk között . De én nem hagyom magam attól hogy szép még semmi sem változik .
-Jöttem egy kicsit beszélgetni veled – kiemeltem nagyon azt a szót hogy veled.
-Öööö….oké.
-Szeretném ha békén hagynál minket és nem másznál ránk folyton .
-Ezt nem egészen értem .- értetlenkedett
-Hagy minket békén mert már teljesen ránk másztál de ami ennél is fontosabb hagyd békén Liamet mert neki barátnője van és együtt boldogok és nem szeretnénk ha bekavarnál.
-Ha azt szeretnétek hogy békén hagyjalak titeket meg teszem . De mielőtt elmész nem én kerestem meg Liamet hanem Ő engem és csak barátok vagyunk és nem szándékoztam a kapcsolatuk útjába állni . – mondta és közben még jobban folytak a könnyei .
-Persze én meg most jöttem le a falról . – még a szemembe is hazudik nemcsak kétszínű hanem hazug is . Ez egy kész kígyó ilyen utálatos semmit érző lánnyal még életemben nem találkoztam .
-Én az igazat mondom .
-Mindegy az a lényeg hogy hagyj minket békén örökre . – és már be is csaptam az ajtót magam után és a többiekhez vettem az irányt
*****************
- Hol voltál – támadt le egyből Louis
- Lucynál – mondtam és vállat vontam
- Bejön a csaj tudtam én – Niall egy vigyorral a képén mondta
- Fúj normális vagy – mondtam undorodva
- Mi a bajod vele ? –kérdezte Liam
- Még kérdezed, ez a lány egy kész vipera
- Mit mondtál neki – állt föl Liam és nagyon dühös lett
- Semmi különöset – válaszoltam neki hanyagul . Nem kellet se több se kevesebb Liam rohant is kifele . 

Lucy szemszöge 

Zayn rontott be az öcsém szobájába . Amint kiment patakokban folyt a könnyem . Vajon mit vétettem ellen hogy így leüvöltse a fejem . Nem értem . Azt meg végképp nem hogy hogy jutott az az eszébe hogy Liam meg én . Jó igen lehet hogy ő egy kicsivel többet foglalkozik velem mint a többiek . De ő is csak azért mert elmondtam neki mi van velem különben olyan lenni mint a többiek .
-Szia – jött be az ajtómon Liam
- Szia
-Mit mondott Zayn .- kérdezte
- Semmi fontosat – nem akartam neki elmondani mert talán akkor összevesznek és akkor talán szét oszlik a banda és a rajongók nem bírják majd feldolgozni.
-Nyugodtan elmondhatod nem fogom leüvölteni Zayn fejét- ígérgette
-Semmit tényleg ,de inkább jobb lenne ha soha többé nem jönnél ide meglátogatni – mondtam és nem akartam a szemébe nézni mert akkor biztos hogy nem tudom kimondani ezért a cipőm orrát kémleltem . Nem akartam hogy elmenjen mert végre lett egy barátom de nem akarom a többi barátjától elszakítani . És van még egy oka az az hogy ha Zayn azt hiszi hogy Liam és én akkor a többiek és főképpen Daniella mit gondolhat .
-Ezt most komolyan mondod ?- nézett rám nagy szemekkel – Ha semmi nem lenne akkor nem küldenél el . –váltott nagyon komoly hangra –Most ezt úgy veszem hogy nem mondtál semmit és továbbra is meg foglak látogatni . – sóhajtottam egy nagyot .
-Nekem most mennem kell ,holnap majd találkozunk – odajött és megölelt – Szia
Szia- mondtam és kilépett az ajtón 

Liam szemszöge 

Nagyon dühös lettem .Vajon Zayn min mondott Lounak hogy azt mondja nekem hogy nem akar soha többé látni .
- Már csak rád vártunk – mondta Harry amint odaértem hozzájuk
-Akkor induljunk-mondtam
-Képzel amíg te Lounál voltál bejött az orvos Niallhoz és azt mondta hogy holnap délután haza engedik – mondta Zayn és kiemelte azt a szót hogy amíg te Lounál voltál .
-Ez nagyszerű – mondtam és egy kicsit vidámabb voltam . elindultunk a kocsi felé és azon gondolkodtam hogy mit mondhatott a tükör imádó Lucynak . Na mindegy majd otthon megkérdezem .
***Otthon ****
-Zayn – szóltam neki – Van egy perced ?
-Igen , mondjad haver
-Mit mondtál Lucynak hogy zokogva találtam szobában amikor bementem hozzá – Zayn meg forgatta a szemeit
-Miért érdekel ez téged ?
-Mert a barátom azért
-Persze. Én meg az angol király nő vagyok
-Miért mondod ezt ?
-Mert te nem látod mekkora egy kígyó ez a lány-monda és nagyon dühös lett
-Nem is ismered őt – mondtam és én is dühös lettem
-Erről beszéltem . nem látod teljesen az ujja köré csavart téged.
-Te meg miről beszélsz . Te azt hiszed hogy ő és én …? – kérdeztem Zaynt és nagyon meg voltam döbbenve
-Nem hiszem hanem már szinte tudom .
-Ha ilyennek ismertél meg akkor nagy nagyot csalódtam benned –és ezzel a lendülettel felmentem a szobámba és tárcsáztam Daniella számát .
-Szia édes mi újság? – kérdezte azon a gyönyörű szép hangján amit úgy imádok
- Szia – mondtam szipogva
-Mi történt ?- kérdezte aggódva de még így is nagyon szeretem a hangján
-Mit csinálsz most ? – kérdeztem
-Otthon ülök.
-Akkor ide tudsz jönni ? Nagyon fontos lenne .
-Igen rohanok . –mondta. Úgy döntöttem elmondok neki mindent mert ha Zayn azt hisz hogy Lucy és én akkor nagyot téved mert én csak is Daniellát szeretem és senki mást és eszem ágában sincs őt megcsalni . Csak neki fogom elmondani senki másnak még a srácoknak sem, Daninak is csak azért mondom el mert nem akarom elveszíteni . Megígértetem vele hogy senkinek ne mondja el mert én is megígértem Lounak hogy nem adom tovább .

3.rész

Lucy szemszöge


Másnap reggel amikor felkeltem nem tudom hogy miért de nagyon frissen és boldogan keltem . Lementem a lépcsőn és a konyha irányába mentem . Csináltam magamnak meleg szendvicset. Amint csináltam a kajámat észrevettem hogy milyen csönd van . Kimentem a nappaliba megnézni itthon van e az ’ apám’ . De a nappaliban nem volt , így felmentem megnézni alszik e még , de a szobája is üres volt . Mindent végignéztem de sehol sem találtam . Egyedül vagyok itthon hát ezt nem hiszem el .Elkezdtem öröm táncot járni hogy végre van egy nyugis reggelem . Gyorsan abba is hagytam mert a szendvicsem sütőben
vannak és nem akarom hogy kigyulladjon a lakás. Gyorsan megreggeliztem és nekiláttam a főzésnek . Daninak is viszek be mert az kórházi kaját meg sem lehet enni . A reggeli az még elmegy de az ebéd . A kutyámnak nem adnám oda . (Nincs kutyám ) . Borsó levest főztem az a kedvence az öcsémnek . Másodiknak meg sült krumplit és rántott hús sütöttem . Fél 11re kész is voltam . Ezért úgy döntöttem hogy sütök még egy kis palacsintát meg pogácsát . Ezzel is elkészültem gyorsan megebédeltem . Daninak is csomagoltam és eltettem a táskámba . Láttam hogy még rengeteg kaja maradt ezért csomagoltam Niallnak is . Nem hinném hogy a többi srác gondoskodna róla . És mivel Liam bemutatott neki megtudtam hogy nagyon szeret és hogy sokat eszik. Elindultam a kórház felé . Bemenetem Az öcsémhez és odaadtam neki a kaját . Megetettem mert gipszes kézzel elég nehéz enni .
-Most egy kicsit alszok ha nem gond . – mondta
- Pihenj az jót tesz és előbb fog meggyógyulni . Szia . Amire felébredsz majd itt leszek . – mondtam neki és kiléptem a szobájából . Niall szobája felé menetem megnézni hogy van és odaadjam neki a kaját . Kinyitottam az ajtót és mind az öten bent voltak . Liam Louis Zayn Harry röhögtek Niall-ön .
-Sziasztok . Min röhögtök ? – kérdeztem egy kis mosollyal az arcomon.
- Nagyon éhes vagyok és megkértem őket hogy hozzanak nekem valami ehetőt mert ezt a kaját nem lehet megenni. De ők erre azt mondták hogy nagyon finom és e miatt nem hoznak nekem kaját. – mondta a szőkeség durcisan. Leültem az ágy melletti székre és kivettem a táskámból az ebédjét.
- Tessék ezt neked hoztam . –nyújtottam neki oda és felcsillant a szem.
- Hu, mi van benn ? - kérdezte
-Az ebéded – válaszoltam
-Egy Isten vagy , köszönöm .
- Nincs mit.
-Háhá kaptam ebédet – és rányújtotta a nyelvét a többiekre. Erre én csak elmosolyogtam magam . Ahogy láttam ízlett neki a kaja mert nagy falta .
- Megyek megnézem Danit . mondtam
- Én is veled megyek – monda Liam . erre én csak bólintottam egyet.


*Zayn szemszöge*

- De nem bírom ezt a csajt – mondtam egy kicsit dühösen.
-Miért? - kérdezte Louis .
- Egy azért mert folyton itt legyeskedik körülöttünk kettő nyalizik mint például most Niallnak hogy hozott neki ebédet és három mindig Liam nyakán lóg .
- Csak nem féltékeny vagy mert Liammal több időt tölt mint veled ? kérdezte Louis és közben a szemöldökét emelgette .
- Nem , csak Liamnak barátnője van .
-Liamnak van esze és ha úgy látja nyomul a csaj akkor szól neki és kerüli.De mondjuk amilyen teste van én biztos nem kerülném. Monda Harry és egy perverz mosoly jelent meg az arcán.
- Te csak a szexre tudsz gondolni. - Niall
-Nem is igaz . Harry
- Harry megcsalsz? –kérdezte Louis a normál hangtól 6 oktávval feljebb
-Nem Louis , nem csallak meg . -Harry
-De az előbb mondtad milyen jó teste van .- Louis
-De mér, nem jó ? Harry
- Köszönjük szépen elég lesz . – mondtam megint egy kicsit idegesen de az előbbi Louis Harry beszélgetésen jó nevettem magamban . Nem csalódtam bennük mindig ilyen idióták.
Na de vissza a csajra muszáj beszélnem vele hogy hagyjon minket békén főleg Liamet.


Lou szemszöge



Elindultunk Dani szobája felé .
- Beszélnünk kéne az életedről. – mondta Liam halál komolyan
-Miért is ? – kérdeztem egy kicsit megdöbbenve mivel még soha senkivel nem beszéltem erről.
-Mert nem élhetsz így- Liam
- Tudom de nekem illetve nekünk ez a sors jutott . – mondtam elhalkuló hangon és könnyek gyültek a szemembe

- Nem az nem lehet . Én segíteni szeretnék neked . – Liam
- Bocsi de nem kell azért mert mondjuk megsajnáltál .- és már azok a könnyek le is folytak az arcomon.
- Nem sajnáltalak meg , ne jó lehet hogy egy kicsit de szerintem nem ezt az életet kellene élned.
- Na és akkor mégis hogyan tudnál nekem segíteni – kérdeztem
- Nem tudom tudod e hogy egy híres együttesben játszom e és hát … - közbe vágtam
-Te híres énekes vagy ?
-Igen.
-Akkor végképp nem engedhetem meg hogy segíts.
-De miért ?
-Az első nem szeretnélek kihasználni kettő hallottam hogy a híres emberek barátai fenyegetéseket kapnak hogy hagyják békén a kis kedvencüket mert különben megveri , megöli. És én ebből nem kérnék így is félek minden nap hazamenni hogy mikor vernek meg .
- Akkor titokban tartanánk és azt mondjuk hogy az unokatestvérem vagy.
- Nem, nem szokásom hazudni .
-Akármit mondok úgyis nemet mondasz igaz – kérdezte és láttam hogy könnyek gyűlnek a szemébe .
- Igen- és megint elkezdtek folyni a könnyek a szememből és az ő szeméből is elkezdtek folyni a könnyek .
-Hogyha valami van akármi rám mindenben számíthatsz és megadom a lakás címünket és a teló számomat is- mondta és leírta nekem .Még megnézte Danit aki épp aludt aztán egy hosszú és nagy ölelést kaptam tőle és láttam hogy az arcán versenyeznek lefele a könnyek , már nem is könnyezett már sírt.
-Ne sírj – és letöröltem a könnyeket az arcáról .
- Jó de most már megyek a többiek már biztos várnak . –még egyszer megölelt és kiment az ajtón

Liam szemszöge


Csak azon járt az eszem milyen szerencsétlen ez a lány . Azért is ajánlottam fel amit mondtam neki . Benyitottam a srácokhoz és egyből letámadtak.
-Te sírtál látszik a szemeden – Harry
- Nos igen .- mondtam lehajtott fejjel
-Na és miért .- Louis. Már mondani is akartam volna de Zayn közbevágott
-Nem miért kiért . És erre az a válasz hogy Lucy .
-Igen .
-Mit csinált ? – Zayn kérdezte idegesen de nem tudom miért
- Semmit csak … - és megint közbe vágtak személy szerint Harry és eközben Zayn kiviharzott a szobából
- Tetszik vagy mi ?
- Mi van ? –vagy 10 oktávval feljebb csúszott a hangom
-Akkor meg? - Niall
-Ez egy kicsit hosszú történet és megígértem hogy nem mondom el senkinek .
-De miért olyan nagy titok és ha az is lenne nekünk miért nem mondod el úgy tudom mi vagyunk a legjobb barátaid . – Harry
- Igen ti vagytok a legjobb barátaim de ezt még én sem akarom elmondani majd ha akarja nektek is elmondj és csak annyit ha annyira kíváncsiak vagytok hogy nagyon komoly dologról van szó .


Zayn szemszöge

Tudtam, ahogy Liam kimondta hogy semmi csak nem is kellet több azonnal rohantam Lucyhoz hogy egy kicsit felvilágosítsam a dolgokról és hogy hagyjon minket békén .
Benyitottam és akkor …

2.rész

ÉS itt a második rész! :) Jó olvasást:3

Liam szemszöge

Beléptünk Lucyvel a kórterembe,  örömmel láttuk, hogy Niall már felébredt. Szerencsétlen, nem tudom hogy sikerült neki leesnie a színpadról.  Niall mellé sétáltunk mi is, de Lucy eléggé félénken közlekedett itt.  Leültem Danielle mellé, aki szúrós pillantásokat vetett rá.

-          Minden rendben? – kérdeztem Nialltől,majd Daniellre néztem.

-          Persze. – vigyorgott. – De az orvos azt mondta, hogy még 3 napot itt kell maradjak. Elvileg agy rázkódásom kaptam.

Elhúztam a számat, majd újra Daniellere pillantottam.  Eléggé furcsa tekintettel nézett vissza rám, és közbe  néha néha szúrós pillantásokat vetett Lucyre.

-          Ne haragudjatok, nekem mennem kell.  Még talán beszélünk. Sziasztok. – mondta, majd elindult ki.

-          Szia. – ordítottuk egyszerre, majd vissza fordultunk Niallhöz.

Egy fél órát még beszélgettünk vele, majd úgy döntöttünk, hogy haza megyünk.  Én Daniellel a saját lakásunkba mentünk.  A srácok az egyik hozzánk közeli házba szálltak meg.  Beléptünk a szobába, Danielle egyből letámadott.

-          Mi volt ez az egész Lucyvel?! – nézett rám lángoló szemekkel.

-          Csak bementem vele az öccséhez. Semmi nem volt Dani. – mondtam, és átöleltem.

-          Megesküszöl? – kérdezte, mire én csak egy csókot adtam neki. 

*Lucy szemszöge*

Haza felé tartottam, amikor meghallottam hogy csörög a telefonom. Kikaptam a zzebemből, és apa neve virított a képernyőn. Erősen filóztam, hogy mit csináljak, végül felvettem.

-          Mit akarsz? – kérdeztem.

-          Merre vagy már? – ordított a telefonba. – Hol a piám? Várlak téged, erre te nem vagy képes haza kászálódni.

-          Úton vagyok. – mondtam és kinyomtam a telefonomat.

Bementem az első boltba, vettem egy üveg vörösbort, aztán újra haza felé vettem az irányt.  Mikor beléptem az ajtón, apám egyből rám ordított.  Kezébe nyomtam az üveget, majd felszaladtam a szobámba.  Ledőltem az ágyra, és gondolkozni kezdtem. Miért, pont nekem adta ezt a sorsot Isten? Egy alkoholista nevelő apám van, a család tagjaim meghaltak, már csak az öcsém van nekem, akit imádok, és most ő is kórházban van.  A gondolataimat apám zavarta meg.

-          Lucy!  Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Egy rohadt bort nem tudsz venni , ami iható lenne?!  - Jött felém, majd a félig teli üveget hozzám vágta.

-          Ami van, azt iszod. – mondtam, majd felkaptam a üveget, és vissza adtam a kezébe, mire ő megragadta a csuklómat, és teljes erejéből szorítani kezdte.

-          Ne feleselj apáddal. – ordított, majd lekevert egy pofont.

Összerezzentem. Nem hiszem el, hogy megint kezdi. Kirántottam a kezemet a szorításából, és elviharoztam mellette.  Lerohantam a nappaliba, majd a konyhába siettem.  Gondoltam előveszek valami innivalót magamnak is. Leültem az asztal mellé, és ott iszogattam, mikor megjelent megint velem szemben. 

-          Most azonnal menj, és vegyél másikat! – ordította, mire én csak felpattantam, és a falnak dőltem.  – Nem hallottad mit mondtam?! – folytatta, majd az első tárgyat, ami a kezébe került hozzám vágta. Egy kanalat.

-          Hagyjál békén. Ne ugráltass. – mondtam, mire ő folytatta a dobálózást, majd egy tányért is kezébe vett, és azt is felé dobta.

A porcelán a karomon tört darabokra, mire én odakaptam.  Fájt, de elviseltem. Megszoktam a fájdalmat.  Újra ordított valamit, amit nem értettem, majd a következő tányér is rajtam koppant. Ezúttal  a másik karomat találta el. Odakaptam, majd gyűltek a  könnyek a szememben. Felrohantam  a szobámba és bezártam az ajtót.  Sírtam.

********************-

Másnap, miután felkeltem,egyből felöltöztem, elkészültem, és rohantam be a kórházba. Dani már felkelt elvileg. Szinte futva indultam el.  Mikor odaértem, felrohantam, majd a kórterem előtt láttam, hogy valakivel beszélget. Bekopogtam, és  benyitottam, Dani arcán egy hatalmas vigyor terült el.

-          Luuuuuuuuuuucy!!!! – ordította, mire én odarohantam és magamhoz öleltem.

-          Hiányoztál öcsikém. – ölelgettem.

-          Szia neked is. – nevetett Liam aki eddig az ágy mellett ült.

-          Mit keresel itt? – néztem rá ijedt tekintettel.

-          Bejöttünk Niallhöz, és gondoltam megnézem itt vagy-e...és elkezdtem besélzgetni Danival. – mondta, majd felállt, és megölelt. 

Kis ideig beszélgettünk, de láttam rajta, hogy  erősen nézegeti a kezemet. Látta rajta, hogy a tegnapi nyomok nagy zöldes kékes foltot hagytak maguk után. Egy óra múlva elköszöntünk Danitól, majd kimentünk. A srácok addigra haza mentek. 

-          Apukád? – kérdezte, és a kezeimre mutatott.

Nem válaszoltam, csak lehajtottam a fejemet, és könnyezni kezdtem.

-          Liam..kérlek szépen ezt a dolgot senkinek ne áruld el. De tényleg senkinek. – mondtam, mire ő bólintott.

Kicsit még beszélgettünk, majd felajánlotta, hogy haza visz. Beültünk a kocsiba, majd a házunk előtt kirakott. Megölelt, majd elhajtott. Amint beléptem az ajtón, apukám újra leteremtette a fejemet. Egyből a szobámba rohantam, és bezárkóztam. Ennyit a mai napról...