2.rész

ÉS itt a második rész! :) Jó olvasást:3

Liam szemszöge

Beléptünk Lucyvel a kórterembe,  örömmel láttuk, hogy Niall már felébredt. Szerencsétlen, nem tudom hogy sikerült neki leesnie a színpadról.  Niall mellé sétáltunk mi is, de Lucy eléggé félénken közlekedett itt.  Leültem Danielle mellé, aki szúrós pillantásokat vetett rá.

-          Minden rendben? – kérdeztem Nialltől,majd Daniellre néztem.

-          Persze. – vigyorgott. – De az orvos azt mondta, hogy még 3 napot itt kell maradjak. Elvileg agy rázkódásom kaptam.

Elhúztam a számat, majd újra Daniellere pillantottam.  Eléggé furcsa tekintettel nézett vissza rám, és közbe  néha néha szúrós pillantásokat vetett Lucyre.

-          Ne haragudjatok, nekem mennem kell.  Még talán beszélünk. Sziasztok. – mondta, majd elindult ki.

-          Szia. – ordítottuk egyszerre, majd vissza fordultunk Niallhöz.

Egy fél órát még beszélgettünk vele, majd úgy döntöttünk, hogy haza megyünk.  Én Daniellel a saját lakásunkba mentünk.  A srácok az egyik hozzánk közeli házba szálltak meg.  Beléptünk a szobába, Danielle egyből letámadott.

-          Mi volt ez az egész Lucyvel?! – nézett rám lángoló szemekkel.

-          Csak bementem vele az öccséhez. Semmi nem volt Dani. – mondtam, és átöleltem.

-          Megesküszöl? – kérdezte, mire én csak egy csókot adtam neki. 

*Lucy szemszöge*

Haza felé tartottam, amikor meghallottam hogy csörög a telefonom. Kikaptam a zzebemből, és apa neve virított a képernyőn. Erősen filóztam, hogy mit csináljak, végül felvettem.

-          Mit akarsz? – kérdeztem.

-          Merre vagy már? – ordított a telefonba. – Hol a piám? Várlak téged, erre te nem vagy képes haza kászálódni.

-          Úton vagyok. – mondtam és kinyomtam a telefonomat.

Bementem az első boltba, vettem egy üveg vörösbort, aztán újra haza felé vettem az irányt.  Mikor beléptem az ajtón, apám egyből rám ordított.  Kezébe nyomtam az üveget, majd felszaladtam a szobámba.  Ledőltem az ágyra, és gondolkozni kezdtem. Miért, pont nekem adta ezt a sorsot Isten? Egy alkoholista nevelő apám van, a család tagjaim meghaltak, már csak az öcsém van nekem, akit imádok, és most ő is kórházban van.  A gondolataimat apám zavarta meg.

-          Lucy!  Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Egy rohadt bort nem tudsz venni , ami iható lenne?!  - Jött felém, majd a félig teli üveget hozzám vágta.

-          Ami van, azt iszod. – mondtam, majd felkaptam a üveget, és vissza adtam a kezébe, mire ő megragadta a csuklómat, és teljes erejéből szorítani kezdte.

-          Ne feleselj apáddal. – ordított, majd lekevert egy pofont.

Összerezzentem. Nem hiszem el, hogy megint kezdi. Kirántottam a kezemet a szorításából, és elviharoztam mellette.  Lerohantam a nappaliba, majd a konyhába siettem.  Gondoltam előveszek valami innivalót magamnak is. Leültem az asztal mellé, és ott iszogattam, mikor megjelent megint velem szemben. 

-          Most azonnal menj, és vegyél másikat! – ordította, mire én csak felpattantam, és a falnak dőltem.  – Nem hallottad mit mondtam?! – folytatta, majd az első tárgyat, ami a kezébe került hozzám vágta. Egy kanalat.

-          Hagyjál békén. Ne ugráltass. – mondtam, mire ő folytatta a dobálózást, majd egy tányért is kezébe vett, és azt is felé dobta.

A porcelán a karomon tört darabokra, mire én odakaptam.  Fájt, de elviseltem. Megszoktam a fájdalmat.  Újra ordított valamit, amit nem értettem, majd a következő tányér is rajtam koppant. Ezúttal  a másik karomat találta el. Odakaptam, majd gyűltek a  könnyek a szememben. Felrohantam  a szobámba és bezártam az ajtót.  Sírtam.

********************-

Másnap, miután felkeltem,egyből felöltöztem, elkészültem, és rohantam be a kórházba. Dani már felkelt elvileg. Szinte futva indultam el.  Mikor odaértem, felrohantam, majd a kórterem előtt láttam, hogy valakivel beszélget. Bekopogtam, és  benyitottam, Dani arcán egy hatalmas vigyor terült el.

-          Luuuuuuuuuuucy!!!! – ordította, mire én odarohantam és magamhoz öleltem.

-          Hiányoztál öcsikém. – ölelgettem.

-          Szia neked is. – nevetett Liam aki eddig az ágy mellett ült.

-          Mit keresel itt? – néztem rá ijedt tekintettel.

-          Bejöttünk Niallhöz, és gondoltam megnézem itt vagy-e...és elkezdtem besélzgetni Danival. – mondta, majd felállt, és megölelt. 

Kis ideig beszélgettünk, de láttam rajta, hogy  erősen nézegeti a kezemet. Látta rajta, hogy a tegnapi nyomok nagy zöldes kékes foltot hagytak maguk után. Egy óra múlva elköszöntünk Danitól, majd kimentünk. A srácok addigra haza mentek. 

-          Apukád? – kérdezte, és a kezeimre mutatott.

Nem válaszoltam, csak lehajtottam a fejemet, és könnyezni kezdtem.

-          Liam..kérlek szépen ezt a dolgot senkinek ne áruld el. De tényleg senkinek. – mondtam, mire ő bólintott.

Kicsit még beszélgettünk, majd felajánlotta, hogy haza visz. Beültünk a kocsiba, majd a házunk előtt kirakott. Megölelt, majd elhajtott. Amint beléptem az ajtón, apukám újra leteremtette a fejemet. Egyből a szobámba rohantam, és bezárkóztam. Ennyit a mai napról...