7.rész

*Liam szemszöge*

 Nagyon haragudtam Zaynre, de amikor bocsánatot kért nem tudtam rá haragudni, mivel az egyik legjobb barátom. Úgy döntöttem,hogy Zayn helyett majd én kérek bocsánatot Lucytól. Felmentem a szobámba, átvettem a pólómat, egy másikra, és a melegítő alsót is egy farmerre cseréltem.

-         Srácok elmegyek Lucyhoz! – kiáltottam a többieknek.

Mindenki azt mondta hogy „oké”, kivéve Zayn , aki csak megforgatta a szemét. Elvettem a kocsi kulcsot a helyéről, beültem az autóba,és már indultam is Lucyékhoz. Amikor odaértem, egy nagy törést hallottam  házból, mintha egy tányért vagy egy vázát törték volna el. Aztán meghallottam Lucy hangját.

-         Hagyjál már békén, ez fáj – üvöltötte és hallottam hogy sír.

Biztos a nevelő apja megint veri. Gyorsan futásnak eredtem a ház felé, szerencsémre az ajtó nyitva volt.

-         Lucy! – mondtam kétségbe esve.

A konyhából hallottam a hangokat, ezért sietve arra indultam. A nevelő apja egy pofont kevert le neki, Lucy pedig lerogyott a földre. Brian, az apja, gyomorszájon rúgta Lout és ő   erre a mozdulatra össze görnyedt.

- Hagyja abba! – üvöltöttem rá.

- Liam menj el! – mondta Lucy elhalkuló hangon.

- Áhh, szóval te nem hagyod őt békén. – kérte számon Brian, és gúnyosan nevetett egyet.

Felém közeledett, majd megállt előttem egy fél méterrel, és éreztem az  illatát, na jó, inkább a szagát, ugyanis bűzlött az alkoholtól. Annyira büdös volt, hogy be kellett fognom az orromat. Ökölbe szorította a kezét, és felém lendítette hogy megüssön, de nem sikerült. Kivédtem az ütését, és a másik kezemmel a hasába ütöttem. Erre ő össze görnyedt és a földön fetrengett. Nyápic. Nincs ahhoz hozzá szokva, hogy őt ütik, csak lányokkal mer szembe szállni. Puha p*cs. Aggódva Lucyhoz fordultam, és láttam hogy nincs jól. Nem is szóltam semmit, csak fel vettem a karjaimba, és a kocsihoz vittem. El kell vinnem ettől a pasastól jó messzire. De hova?! A srácokhoz nem vihetem, egyből kérdezősködnének, és Zaynnel nem éppen puszi pajtások. Magamhoz nem vihetem, mert tuti hogy valamelyik paprazzi lefényképezne,és nem hiányzik egy új sztori. Már tudom,hogy hova viszem. Danielle, ő biztos segít nekem, ha megkérem. Gyorsan tárcsáztam számát, ő pedig az első csöngésre felvette.

-         Szia kicsim. – mondtam neki.

-         Szia. – mondta nekem, és azok a pillangók megint megjelentek a hasamban..de ez mindig így van,ha vele beszélek, vagy ha látom.

-         Egy kis segítségre lenne szükségem. – mondtam.

-         Oké, itthon vagyok,miben kéne segíteni? – kérdezte.

-          Oké. Maradj otthon, és én oda megyek, de nem leszek egyedül. – válaszoltam.

-         Rendben akkor várlak, szia.

-         Szia! – köszöntem én is el, és letettük a telefont.

6.rész

Liam szemszöge
Nem volt jó ötlet , hogy Lou maradjon mert eléggé összeveszett Zaynnel .
*vissza a veszekedés elé *

Lou szemszöge

Liam megkért , hogy maradjak . Nagy nehezen belementem . Amikor visszamentünk a nappaliba mind a négy srác ott ült a kanapén még Zayn is . Biztos a többiek kérték meg rá . Amúgy körbenéztem a nappaliban és … hát …. Azt kell hogy mondjam nem volt nagy a nappalijuk hanem ÓRIÁSI volt . Nagyobb volt mint a mi lakásunk .
-Kinek van kedve felelsz vagy merszezni ? – tette fel a kérdést Niall és egy üveget tartott a kezében .
-Nekem –Louis
-Nekem is –Liam nyújtotta a karját a magasba
Akkor én is beszállok – mondtam
-Én se maradok – Harry
-Jó akkor mind játszunk Niall
-Hát ebben nagyot tévedsz mert nekem nincs kedvem játszani- mondta Zayn
-Ne csináld már , légyszi játssz velünk – nézett Niall Zaynre boci szemekkel
-Na jó de csak azért mert Niall szemeinek nem lehet ellen állni
- Ez az , tudtam …ezeknek itt nem lehet ellen állni – mutogatott a szemeire
-Ki kezdi ?- kérdezte Louis
-Kezdj te – Liam . Louis megpörgette az üveget és nem fogjátok kitalálni hogy kinél állt meg először az üveg ….hát persze hogy nálam .
-Mmmm…. Felelsz vagy mersz ? – tette fel a kérdést egy huncot mosollyal az arcán
- Felelek – mondtam és Louis szája egy kicsit legörbült
-Hát …jó mesélj valami a családodról – monda de nem akartam rá válaszolni de muszáj volt . De tuti nem mondom el hogy mi van otthon . Láttam hogy Liam engem nézett és azt olvastam le az arcáról hogy tényleg elmondom e ami otthon van . Nagyot sóhajtottam
-Az anyukám egy autóbalesetben halt meg és apukám pedig gyógyíthatatlan betegség volt és ő is meghalt . A nevelő apámmal –mutattam a macska körmöt a nevelő apám szónál –élek és a kis öcsémmel –éreztem hogy egy gombóc keletkezik a torkomban és könnyfátyolos lesz szemem . A könnyek le is folytak az arcomon .
-Nagyon sajnálom nem tudtam , nem akartalak megbántani – mondta Louis megbántan és odajött hozzám és megölet . Ez nagy kedves gesztus volt tőle .
-Folytassuk már a játok mert itt fogunk , megöregedni – mondta Zayn unottan és hanyagul .
-Szerintem is folytassuk – kivételesen egyetértettem vele . Folytattuk a játékot . Nagyon sok vicces pillanat volt amit nagyon élveztem és erre mindig emlékezni is fogok . Mint mondtam nagyon élveztem a játékot addig ameddig Louis pörgetett és Harry re mutatott .
-Fogd meg Lou seggét – Louis
-Ez menni fog –mondta Harry és fölállt a helyéről . Én kérdően néztem rá hogy ezt most komolyan gondolja e !?
-Felállnál , légyszi . – Harry
-Nem -vágtam rá egyből
-Miért – Harry
-Mert nem olyan lány vagyok akit csak úgy fogdosni lehet . Egy szóval nem vagyok ribanc .
- Persze – szólalt Mr Malik is
-Tessék mit mondtál az előbb ? – emeltem vel egy kicsit a hangomat
-Azt mondtam hogy persze – mondta halál lazán . Nekem nem kellett se több se kevesebb , felálltam és lekevertem neki egy pofont . Eléggé nagyot adhattam mert még a csuklom is belefájdult .
Nem szoktam senkit megütni de ez nagyon kiborított .Hogy nem sül le a pofájáról a bőr hogy olyanokat mond amikor nem is ismer.
-Te normális vagy mégis mit képzelsz magadról ?!!!-tette a kezét az arcára ahol megütöttem és látszott hogy felment benne a pumpa . Még hogy neki áll feljebb .
- Igen normális vagyok kössz a kérdést – szinte forrt köztünk a levegő a dühtől
-Nem úgy tűnik –mondta idegesen – És hogy jössz te ahhoz hogy pofon vágj ?!?!
-Bunkó voltál és megkaptad a magadét –mondtam idegegesen és össze kulcsoltam a kezemet a mellem alatt .
-Te pedig egy hülye k*rva vagy
Zayn szemszöge
Te pedig egy hülye k*rva vagy ! – mondtam ki a mondatot egyszerűen , mármint remélem hogy annak tűnt mert belül nagyon ideges voltam .
Erre a mondatra nem szolt semmit meredt maga elé és láttam hogy könnyek gyűlnek a szemébe .Hogy teszi magát magát még sajnáltatja magát , szánalmas .De most komolyan oda ne rohanjak . Nem is éretem Liamnak hogy jutott eszébe áthívni .
-Én most inkább megy k mondta és a amik a szemében voltak könnyek lefolytak az arcán .
-Nem kell elmenned –Mondta Liam barátságosan és megfogta a felkarját .- és te Zayn hogy lehetsz ennyire bunkó , érzéketlen ? Még a tetejében megkértelek hogy viselkedj a kedvemért . Köszönöm hogy megtetted ezt nekem de legközelebb ne számíts rá ha szükséged lesz rám . –mondta csalódottan én pedig a szavai hallatán nem tudtam megszólalni , úgy éreztem hogy egy gombóc keletkezik a torkomban . Igaza van Liamnek megkért valamire és nem csináltam meg neki szörnyű barát vagyok .
-Sziasztok – hallottam meg Lou hangját alig halhatóan . Mindenki visszaköszönt kivéve én még mindig le voltam fagyva Liam szavai hallatán . Amint kilépett az ajtón Liamhez fordultam .
-Haver légyszi bocsáss meg nem akartalak megbántani csak elszaladt velem a ló és tudom hogy jó barátja vagy Lonak, de mondjuk akkor sem értem miért vagy hozzá ilyen kedves... na mindegy ,de neked nem akartam csalódást okozni . – mondtam és tényleg komolyan gondoltam amit mondtam . Payne nagyon jó barátom mindig számíthatok rá és én cserben hagytam .
-Én megbocsátok de nem tőlem kell bocsánatot kérned hanem Loutól . –mondta és megfordult és odament a többiekhez . Örülök hogy megbocsátott de még mindig bánt hogy cserbe n hagytam .
De egy biztos én nem fogok bocsánat kérni ,egy frászkarikát neki kellene bocsánatot kérni.
A nap további részét a szobámban töltöttem és nem mozdultam ki egész végig azon járt az eszem hogy Liam miért ilyen kedves Lucyhoz.

5.rész.

*Lucy szemszöge*

Liam kiment az ajtón, én pedig lerogytam a székre. Zaynnek talán igaza van? Nem! Sosem gondolnék ilyet, hogy kihasználjam. Eleinte azt sem tudtam, hogy olyan nagyon híresek. Miért tenném? Igaz, az életem nem pont tökéletes, de akkor sem folyamodnék ilyenhez. Voltam már rosszabb helyzetben is. 
Felálltam, felvettem a kabátomat, adtam egy puszit az öcsémnek, aztán indultam is haza felé. Út közben még gondolkoztam ezen a témán, aztán arra jutottam, hogy hülyeség. Nem fog érdekelni Zayn, akármennyire is utál. Eszembe jutott az egyik vicces mondat: Hogyha a semmiért utálnak..akkor egyet tehetsz...adj okot neki rá!. Ezt fogom tenni. Ott teszek neki keresztbe, ahol tudok. 
Amint beléptem a bejárati ajtónkon, az apám üvöltése köszöntött. Sejtettem, hogy ebből nem fog semmi szép kisülni. 
- Hol a jó büdös francba voltál ennyi ideig?! – ordított rám, és rohant felém.
- Az öcsémnél. – mondtam, és indultam volna fel a szobámba, de megragadta a csuklómat.
Erősen szorította, és vissza húzott. Maga elé rángatott, és farkas szemet nézett velem. Messziről éreztem a büdös, alkoholos leheletét. Láttam a haragot a szemeiben, amit egyenesen nekem célzott. 
- Mit képzelsz te magadról? Ellent mondasz az apádnak? – ordított, és még jobban megszorította a csuklómat, mire megremegett a térdem. 
Fájt. Nagyon fájt. Szemeimből kicsordult pár könnycsepp. Felpillantottam rá, ő pedig még mindig haragos tekintettel bámult rám. 
- A kórházban voltam. Miért esik olyan nehezedre ezt felfogni.? – kérdeztem, mire elengedte a csuklómat, és a hajamba markolt. 
Körbecsavarta a keze közül, és hátra húzta, vele együtt a fejemet is. Megpróbáltam eltolni magamtól, de nem engedett, csak egyre jobban tépte a hajamat. 
- Ne feleselj velem kislány, mert megbánod! – mondtam egyenesen a szemébe, aztán elengedett. 
- Nem érdekelsz. Utállak. – suttogtam az orrom alatt, mire megállt. 
Vészjóslóan álltam ott. El akartam indulni, de mikor megmozdítottam a lábamat, hirtelen megfordult, és keze erőből csattant az arcomon. A fájdalomtól felordítottam, és a fejemhez kaptam kezemet. 
- Ezentúl gondolkozz. – mondta, de engem csak feldühített. 
- Utállak. Ki nem állhatlak. – ordítottam, mire ő megragadta a felkaromat, és erősen bele markolt. – Reménytelen idióta vagy. Kihasználsz mindenkit, és semmi nem vagy jó. Egy alkoholista..- mondta volna tovább, de újra egy pofont kevert le nekem, majd még egyet, és egyre erősebben. 
Hátraestem, le a földre. Onnan néztem, ahogy a szemei lángokat szórnak. A fájdalomtól már patakokban folytak a könnyeim, és éreztem, ahogy ég az arcom. Egyszer csak felemelte a lábát, és a gyomromba taposott. Felsikítottam a fájdalomtól, és összegörnyedtem. Következő pillanatban újra a lábát éreztem, csak most a vállamon, és a felkaromon. háromszor belém rúgott, majd megindult a konyha felé. 
- Ma már nem akarok felőled hallani. Takarodj a szobádba és aludj. – ordított, mire én nagy nehezen feltápászkodtam, és megpróbáltam felcammogni a lépcsőn. 
*************-
Másnap mikor felkeltem minden mozzanatom fájt. A karom a gyomrom és az arcom is lüktetett. Felkeltem az ágyból, és egyből a tükör elé álltam. A combomon, és a karomon jó pár kékes lilás zöldes folt. Remek! Az arcom teljesen piros volt, a szám pedig fel volt repedve. Besétáltam a fürdőbe, hogy megmossam a szemeimet, amikor csipogott a telefonom. 
„Átjössz egy kicsit?” – írta Liam. 
Kicsit haboztam a válasszal, de végül megírtam. 
„Fél óra és ott vagyok.” – elküldtem, aztán mentem öltözködni. 
Felvettem a szerelésemre egy vékony pulcsit, aztán előkotortam egy táskát, amibe a telefonomat és a kulcsomat raktam, és indultam is. 

*Zayn szemszöge* 

Mikor felkeltem kikászálódtam a kanapéra a többiekhez. Egyből minden szem rám szegeződött, mintha elvártak volna valamit tőlem. 
- Mit tettem? – kérdeztem, és leültem közéjük. 
- Inkább mit fogsz. Kérlek legyél normális. Átjön Lucy. – mondta Liam, mire felment az agyamban a pumpa. 
- Mi van? – néztem rájuk nagy szemekkel. – Ide is beengeded? Hát nincs olyan szent és sérthetetlen hely, ahova ő nem jön? – kérdeztem szinte ordítva, és éppen akkor csöngettek. 
- Számíthatok rád? – kérdezte Liam, mire én csak megforgattam a szemeimet. 
- Nem ígérek semmi jót. – mondtam, és Konyhába sétáltam. 
Csináltam egy kávét magamnak, amit megittam, aztán kivettem egy cigit a dobozából, és kimentem a teraszra. Utálom, hogy a  fiúk nem viselik el a szagát. Egész végig azon gondolkoztam, hogy vajon mit szerethet ennyire Liam azon a lányon. Tuti, hogy nem a belső és a külső szépségek miatt. Valamit titkolnak előlem. Tuti, és én ezt ki fogom deríteni...

*Liam szemszöge* 

Kinyitottam az ajtót, és Lucyvla találtam szembe magamat. Pulcsi volt rajta, ami csak egyet jelentett. 
- Beszélhetnénk négy szem közt? – kérdeztem, mire bólintott.
Felmentünk a szobámba, ő pedig egyből a z ágyra űlt, én meg mellé. 
- Mi történt? – kérdeztem, mire lehajtotta a fejét, és szipogott egyet. 
- Sejted. – mondta, és kitört belőle a sírás. – Miért? – ölelt át. – Miért én kaptam ezt a sorsot? – kérdezte. 
- Lucy, engedd meg, hogy segítsek neked. Költözz hozzánk. – mondtam, mire megcsóválta a fejét. 
- Az hiányozna még. Megkeresne. És amúgy is, Zayn nem lát szívesen. – mondta.
- Lucy! – kezdtem bele a mondtatba, de félbeszakított. 
- Nem Liam. Ne haragudj, de én ezt nem fogom csinálni. – mondta, és felállt, és kisétált a szobából. 
Utána mentem. Mikor leért a lépcsőn, ment volna ki, de utána mentem, és végül sikerült rávennem hogy maradjon még egy kicsit. Bár ne tettem volna. Zayn és közte egy „kisebb” konfliktus alakult ki....